15 éve töltögetem családom pincéjét a naplóimmal...
És még mindig szeretek írni. De mennyire!
Az is jól esik, ha megoszthatom mi minden történik itt az életemben és fejemben.. De zavarbaejtően öszintén folyik belőlem a szó, és nem buli kerülni a szaftos részleteket és finomra burkolgatni meglátásaimat. Ezért sem voltak túl publikusok ezek a blogok*: gondoltam, jobb, ha csak az látja aki ismer, és, reméljük, még szeret is.
Ma már ez kevéssé zavar, de ez most amúgy is más lesz. Most megkímélem a világot életem romantik izgalmaitól ~ a naplóim is már kiégtek a témától. Egyszer remélem összefűzöm azt is egy könyvben - még várat magára, kell, hogy tisztuljon a kép, mi miért történik.
Itt, gondoltam inkább magammal viszem, azt, aki jönne velem ezen az úton: ahogy belevágok egy mesterségbe és egy életmódba, melyekhez nem járt nekem mintakép. És talán ez izgat benne: most magamra kell hallgatnom. Járom a világot.. hagyom, hogy az kitegyen helyzeteknek és formálja életfilozófiámat..
Aztán megosztom miket tanulgattam:
hátha ez valami, amit én tudok adni...
*A 7 éve, Franciaországban született blogomat már nem védi jelszó: akit érdekel, itt kering.
Olyan régen volt, már nem vállalom, de jópofa olvasmány!;)
Comments